A szappan előtt
Amíg nem jött rá az ember, hogy bizonyos anyagok segíthetik a szennyeződés feloldását a textilben, addig kizárólag a víz áramlását hasznosították. Folyókba, forrásokba mártva a ruhákat csapkodással, dörzsölgetéssel, ütögetéssel segítették a víz munkáját. Nem valószínű, hogy elégedettek voltak az eredménnyel, mivel igen korán használni kezdték a mosást megkönnyítő anyagokat.
Az arabok már a VII. század táján feltalálták a szappant, de használata nem terjedt el azonnal. Füveket, sziksót, fahamut használtak még nagyon sokáig az asszonyok. Azzal áztatták, "szapulták" a vásznat, majd folyóvízben sulykolták. Vizesen meghúzgálták, száradás után mángorlóval törték, simították, hogy viselhetőbb és szebb legyen.
Mosószappan
A XVII. században már sorra alakultak a szappanos céhek. A parasztság továbbra is a megszokott eszközöket használta, egész addig, míg a durva vászon mellett meg nem jelentek a finomabb textíliák. A XIX. század közepétől kezdve fokozatosan mindenütt áttértek a mosószappan használatára. Ezzel gyorsabban, kíméletesebben tisztíthatták a ruhaneműt. Jó minőségű szappannal tisztábbra is moshatták a ruhát. Ahol csak lehetett, a családok maguk állították elő a szappant. Disznóvágások idején a zsiradékból lúgkő (nátrium-hidroxid) és só felhasználásával főzték a szappant. Mivel a cselédek elég gyakran lúgkő ivásával vetettek véget életüknek, a lúgkő vásárlását később megszigorították.
A mosószerek hatalmas választéka ellenére az utóbbi időkben ismételten kezd divatba jönni a mosószappan használata.
A patakban mosás vajon csak a patakok számának erőteljes megfogyatkozása miatt nem terjedhetett el újra?
A következő cikkben a mosógépek korszakát vizsgáljuk meg.
Jut eszembe ehhez kapcsolódóan:
VálaszTörlés"Sajnálatos malőr,
hogy lúgkövet ivott a halőr"
Bocs...